Mai cikkünkben a 3-as széria ősének Alpina változatával foglalkozunk. Amikor 1976-ban bemutatták az E21-es szériát, egyből 4-féle motortuninggal álltak elő, amiket előzőleg már a 2002-es szériához is forgalmaztak.
Miután a BMW előállt a 323i-vel és az Alpina elkezdte a B6-os gyártását, a legtöbb 4 hengeres motorhoz kínált csomag gyártását megszüntették.
A 4 hengeres motorok:
- A1/3 120LE
- A2/3 150LE
- A4/3 160LE
- A4s/3 170LE
Ezek a fejlesztések nagyban hasonlítanak a korai, 02-szériához készültekhez. Néhány apró változtatással érték el a teljesítménynövekedéseket. A „/3” jelzi, hogy ezek már a 3-as szériához készültek. Ezeket az „upgradeket” az Alpina gyárában és a szerződött viszonteladóknál is beépíthették.
A C1 2.3-as modell 6 hengeres motorja 170LE-s, ugyanannyi, mint az A4s/3-é, viszont a nagyobb motorba jobban belenyúltak. A C1 2.3 a 6 hengeres csúcsmodell belépésekor nagyon kelendő volt, mert a BMW-nél hónapokat kellett várni rá.
1978-ban bemutatták az Alpina B6 2.8-at (és vele együtt a B7 Turbo Coupet és a B7 Turbot), ezzel megalapozva, hogy autógyárként is elismerjék.
Motor/Váltó
A B6 2.8 a 323i-re alapult, motorját (persze változtatásokkal) az 528i-től kölcsönözték. Kovácsolt Mahle dugattyúk, módosított égéstér, növelt kompresszió és új, Zenith-Pierburg-DL gyártmányú befecskendezés volt a pontos recept. A fő szempont ennél a motornál nem merült ki a teljesítmény növelésében, hanem a fogyasztás optimalizálására is figyeltek. A 2.8-as motor így 200LE-t (gyárilag 177) és 248Nm-t teljesített. Az eredeti 4 sebességes váltó helyett kapott egy Getrag gyártmányú 5 sebességest.
1981 Augusztusában módosították a gyújtásrendszert, így a nagyobb „testvérének” (M30B35, 3.5 literes „nagy hatos”) a teljesítményét is elérte, azaz 218 LE-t.
Felfüggesztés/Futómű
A gyárinál merevebb, gáztöltésű Bilstein lengéscsillapítókat és rövidebb, keményebb Ahle gyártmányú rugókat tettek az autó alá, ezzel javítva az úttartást. A 15”-os felnik elöl 6” szélesek és 195/50-es gumik feszültek rajtuk, a hátsók pedig 7”-osak és 205/50-es gumit kaptak. A féken nem módosítottak túlzottan, elöl fúrt tárcsákat kapott.
Beltér/Külső
Az első üléseket lecserélték Recaro kagylóülésekre, amiknek sokkal jobb az oldaltartása, mint a gyáriaknak. A kormányt a Momo gyártotta és bőrrel bevonták. A műszerek mutatóit pirosra cserélték és persze a maximális sebesség is nagyobb lett. A külsejét a félreismerhetetlen első és hátsó spoiler tarkította a szintén sokak által ismert felnikkel, opcionálisan választható volt az oldalára matricázott csíkozás.
Teljesítmény
A B6 2.8 mind a mai napig igen gyors autónak számít. A 200 lovas verzió a gyári adatok szerint 7.5 mp alatt tették meg a 100-as sprintet, habár az akkori sajtó inkább közelebb találta a 6.9-hez. 225Km-es csúcssebességre képes és ezzel akkoriban felvette a kesztyűt az olyan korabeli szupersportautók ellen, mint pl. a Porsche 911 3.0.
A 218 lóerős B6 2.8 7mp alatt gyorsult 0-100-ra és a csúcssebessége 229Km/h volt.
1978 Márciusától egészen 1983 Januárjáig összesen 533 db-ot gyártottak a B6 2.8 modellből.
